A kutyáktól való félelem rengeteg ember életében jelen van, egyáltalán nem ritka jelenség. A kutyáktól való rettegés azonban nem egy olyan tulajdonság, amin ne lehetne változtatni. Sokan a felelmeik leküzdése után boldog gazdái lesznek egy vagy akár több kutyának is. Hogyan lehet a félelemtől megszabadulni, és hogyan lehet felelős gazdiként gondoskodni róla, hogy a mi ebünk se keltsen félelmet másokban? Cikkünkből kiderül.
Aki kutyát tart, annak természetes lehet, hogy örömmel fogadja, amikor egy idegen eb odaszalad hozzá, megsimogatja, beszél hozzá, vagy éppen játékra hívja. Ugyanez azonban egyáltalán nem magától értetődő annak, aki fél a kutyáktól. Egy közeledő állat még akkor is ijesztő lehet, ha valójában barátságos, jól nevelt és egyáltalán nem akarja bántani az embert. A félelem szempontjából ugyanis nem kizárólag az számít, hogy az állat ténylegesen veszélyes-e, hanem az is, hogy az érintett ember mit él át a helyzetben.
A kutyáktól való félelem nem függ attól, hogy más helyzetben ki mennyire határozott vagy bátor, bárkinél kialakulhat. Tulajdonképpen egészen sokan tartanak az idegen kutyáktól, ebben nincs semmi rendkívüli. Ha azonban a félelem állandóvá válik, rettegéssé vagy akár fóbiává alakul, akkor már érdemes lehet foglalkozni, kiutat keresni ebből az állapotból.
A félelem hátterében sok minden állhat. Előfordulhat, hogy valakit gyerekkorában megkergetett vagy megharapott egy kutya, de az is megtörténhet, hogy közvetlen rossz élmény nélkül alakult ki benne a szorongás. A környezet reakciója is számíthat: ha egy gyerek azt látja, hogy valamelyik családtag pánikba esik egy kutya közeledésekor, könnyen megtanulhatja, hogy az állat veszélyes. A fóbiák kialakulásának okai nem mindig egyértelműek, és gyakran már gyermek- vagy fiatal felnőttkorban megjelennek.
Özil kutyája is segített legyőzni a félelmet
Aki meg akar szabadulni a rettegéstől, erőt meríthet hozzá Mesut Özil, a korábbi világbajnok labdarúgó történetéből. Még biztosan vannak, akik emlékeznek Özilre: a 2008–09-es idényben a Werder Bremen csak a 10. helyet szerezte meg a német első osztályú labdarúgó-bajnokság tabelláján, viszont a német kupát Özil találatával sikerült megnyerniük. A focista később a Real Madridhoz, majd az Arsenalhoz igazolt, közben a német válogatottal világbajnok lett.
Özil hosszú ideig súlyos kutyafóbiától (kinofóbiától) szenvedett, ám ezt a félelmét sikeresen legyőzte, miután örökbe fogadta kutyáját, Balboát. A mopsz mára Özil elválaszthatatlan társa, akiről a közösségi médiában is sokat posztol. A focista gyerekkorából hozta a kutyáktól való rettegést: elmondása szerint már kiskorában félt az állatoktól, és ez a szorongás egészen felnőttkoráig elkísérte, így a kutyák közelsége komoly diszkomfortot okozott neki. A fóbiáját végül sajátos „sokkterápiával” győzte le: ekkor vált a kis fekete mopsz gazdájává. Mivel Balboát ő maga nevelte fel kölyökkora óta, a folyamatos gondoskodás és a fokozatos hozzászokás teljesen feloldotta a fóbiáját. Özil később úgy nyilatkozott, hogy a kutyája segítségével nemcsak túllépett a múltbéli rettegésén, de kifejezett kutyabaráttá is vált.
A kutyafóbia leküzdése nem azzal kezdődik, hogy veszünk egy kutyát
Bár Özil története jó példa, hogy egy gyerekkori rettegést is le lehet győzni, a kutyától való félelem leküzdésénél az egyik legfontosabb szempont, hogy ne akarjuk egyik napról a másikra eltüntetni a szorongást. Ha valaki már attól is pánikba esik, hogy egy kutya közeledik felé, akkor valószínűleg nem az a megfelelő első lépés, hogy például megsimogat egy idegen állatot. A túl nagy ugrás akár ellenkező hatást is kiválthat, és megerősítheti azt az érzést, hogy a kutya közelsége elviselhetetlen. A fokozatosság ezért sokkal fontosabb, mint az, hogy milyen gyorsan történik a változás.
Érdemes először azt megfigyelni, pontosan mi váltja ki a félelmet. Van, akit már a kutya látványa is feszültté tesz, másnak csak akkor gyorsul fel a szívverése, ha az állat futni kezd felé, ugat, ugrál vagy túl közel kerül hozzá. A félelmet kiváltó helyzetekből fel lehet építeni egy fokozatos sort, amelynek elején még csak enyhe szorongást okozó helyzetek szerepelnek. A cél nem az, hogy az ember „kibírja” a rettegést, hanem hogy új tapasztalatokat szerezzen arról: a kutya jelenléte mellett is képes biztonságban maradni és kontrollálni a saját reakcióit.
Ha a félelem erős, régóta fennáll, vagy jelentősen korlátozza a mindennapi életet, érdemes szakember segítségét kérni. A fóbiák kezelésében a kognitív viselkedésterápia és a fokozatos expozíció is alkalmazott módszer, és nem szükséges egyedül kitalálni, hogyan kell végigmenni a folyamaton. A szakember abban is segíthet, hogy a gyakorlás ne legyen túl gyors vagy túl megterhelő.
A gazdi felelőssége, hogy az eb ne kényszerítse ki a találkozást
Fontos szem előtt tartani gazdiként is, hogy a kutyától félő embernek nem feladata, hogy mindenáron alkalmazkodjon a kutyák jelenlétéhez. A gazdának legalább ekkora felelőssége van abban, hogy az állat ne rohanjon oda idegenekhez. Hiába barátságos egy kutya, az idegen ember nem tudhatja előre, hogyan fog viselkedni, és azt sem köteles eltűrni, hogy az állat megszaglássza, ugráljon rá vagy hozzáérjen. Egy pórázon vezetett kutya és egy tiszteletben tartott személyes tér sok kellemetlen helyzetet eleve megelőzhet.
Különösen fontos ez olyan helyeken, ahol sokféle emberrel találkozhatunk. Gyerekek, idősek, futók, kerékpárosok vagy éppen olyan emberek is elhaladhatnak mellettünk, akik korábbi rossz tapasztalat miatt félnek a kutyáktól. Az, hogy a saját kutyánkról tudjuk, hogy „nem bánt”, a másik ember számára nem feltétlenül jelent megnyugtatást. A felelős gazdi ezért nem várja el az idegentől, hogy szeresse a kutyáját, hanem megadja neki a lehetőséget, hogy nyugodtan elhaladjon mellette.
Magyarországon ráadásul az eb felügyelet nélküli közterületre bocsátása vagy kóborolni hagyása szabálysértésnek minősül. A szabályozás bizonyos helyeken a póráz használatát is előírja, például természeti és védett természeti területen, illetve vadászterületen. A szabályok betartása tehát nem pusztán udvariassági kérdés: a kutya, a gazdi és a környezet biztonságát is szolgálja.
A kutyáktól való félelem leküzdésében és a kutyatartók felelősségében van egy közös pont: mindkét oldalon szükség van a másik ember határainak tiszteletére. Aki fél, annak nem kell szégyellnie a reakcióját, és nem kell bizonyítania, hogy „nincs mitől tartania”. Aki pedig kutyát tart, annak nem kell megsértődnie azon, ha valaki nem szeretne kapcsolatba kerülni az állatával. Egy nyugodt, kiszámítható találkozás mindkét fél számára sokkal jobb, mint egy olyan helyzet, amelyben egyikük sem érzi magát biztonságban.
A kutyafóbia leküzdésének egyik kulcsa éppen az lehet, hogy az érintett ember fokozatosan olyan tapasztalatokat szerez, amelyek eltérnek a korábbi félelmetes élményektől. Egy nyugodt kutya távolról történő megfigyelése, majd egy jól kontrollált találkozás idővel átírhatja azt a képet, amelyben minden közeledő eb veszélyforrásként jelenik meg. Ez azonban nem verseny, és nem kell ugyanoda eljutnia mindenkinek: valaki akkor is jelentős változást érhet el, ha egyszerűen már képes nyugodtan elhaladni egy kutya mellett.